TIZENNÉGY

Wedge megborzongott, miközben a twi'lek hajó dokkolására várt. No nem azért, mert viszolygott a gondolattól, hogy twi'lek hajó érkezett a Yag'Dhulra, sokkal inkább azért, mert az állomáson meglehetősen hűvös volt. Az átlaghőmérsékletet öt fokban limitálták: ez volt Booster Terrik egyik első intézkedése.

Wedge lassan megrázta a fejét. Booster köztudottan zsugori volt. Lúdbőrös lesz a háta, ha akár egy kreditet is ki kell adnia a kezéből. A barátaival szemben mindig nagylelkű volt, de az üzleti életben ott fogta meg a pénzt, ahol csak lehetett. Az átlaghőmérséklet leszállításával meg a kihasználatlan terek fűtésének kikapcsolásával jelentős fenntartási költségeket takarított meg. És ami még fontosabb, a kantint és a kávézót a központi, a legmelegebb szintre telepítve szinte ösztönözte az embereket, hogy idejük nagyobb részét ott töltsék el. Mivel az állomás vendégei százalékot fizettek neki, és mind az üzemanyag, mind az élelmiszerkészletet ő kezelte, gyorsan meggazdagodott.

Csak így szerezhetjük meg magunknak azt, amire szükségünk van. Booster értesítette korábbi üzlettársait, hogy átvette az állomás irányítását, és készen áll mindennemű üzletkötésre. Az állomás forgalma egy csapásra megnövekedett, és ahogyan Booster előre megmondta, megjelentek azok a kereskedők is, akiket oda akart csalni, mert az ő portékájukra volt leginkább szüksége.

A twi'lek sikló - egy nyolcszögletű hasáb - teljes egészében nélkülözte a birodalmi Lambda osztályú siklókra jellemző eleganciát. Úgy nézett ki, mintha beleszúrták volna a teherhajó testébe. Csigalassúsággal hagyta el a teherhajót, és közeledett az állomás felé. Letelepedett a dokkoló platformra, amely felcsukódva beleolvadt az állomás oldalába. A dokk belsejében a jelzőfények vörösről sárgára, majd zöldre váltottak, jelezve, hogy az atmoszféra kiegyenlítődött.

A dokk üvegablakán túl, Wedge mellett egy panel folyamatosan mutatta a dokkolás fázisait. A személyszállító már útban volt a twi'lek hajó felé. És a rakodódroidok is megjelentek a gravitációs teherszánjaikkal, hogy megkezdjék a kirakodást. Wedge-nek fogalma sem volt, Booster mit hozathatott a twi'lekekkel, de rylothi látogatása óta tudta, hogy ilyenkor szokásos az ajándékcsere. Remélte, hogy ryllt hoztak, amiből rylcát tudnak majd előállítani. Azzal segíthetnék a Krytos-fertőzöttek gyógyulását a Coruscanton.

A személyszállító elindult az állomás folyosója felé. Wedge otthagyta figyelőállását, és elhelyezkedett az ajtó előtt, ahová érkezni fognak a vendégek. Megigazgatta egyenruhája ujját, hajtókáját. Tudta, hogy jó fényt vetne rá, ha a Rylothon viselt twi'lek tógát vette volna fel, csakhogy az meleg klímára készült, és Booster takarékossági intézkedése folytán az itt és most teljességgel alkalmatlan viselet volna.

Az ajtó kinyílt, és a nyílásban megjelent egy aranytógát és vastag, vörös selyemövet viselő elhízott twi'lek. Az aranytógát korallcsat fogta össze a nyakánál, ahol az aranyszövet és a twi'lek rózsaszínű bőre éles kontrasztot mutatott. Agynyúlványát a nyaka köré tekerve hordta. Fekete karmos kezét összekulcsolta a hasán, és méltóságteljesen meghajolt.

Wedge viszonozta a köszöntést.

- Örömömre szolgál, hogy ismét láthatlak, Koh'shak.

- Örömmel fogadtam el Boosterter'rik meghívását, hogy találkozzam veled, Wedgan'tilles. – A dagadt twi'lek átpréselte magát az ajtónyíláson. - Emlékszel még Tal'dirára?

Az ajtónyílásban újabb twi’lek jelent meg. Lehajtotta a fejét, hogy be tudjon lépni. Fekete repülősoverállja felett skarlátvörös tógát viselt, vállán átvetve arany fegyveröv csillogott. Vaskos agynyúlványait gazdag tetoválás díszítette, ami olyan magas társadalmi rangot jelenthetett, amiről Wedge-nek legfeljebb elképzelései lehettek. Csípőjén kábítófegyver himbálózott, és Wedge jól tudta, hogy fegyveröve legalább két vibroszablyát rejt.

- Örülök, hogy újra láthatlak, Tal'dira.

- Én is téged, Wedgan'tilles. - A twi'lek harcos akkorát vigyorgott, hogy teljes fogsora kivillant. – Koh’shak most az üzlettel lesz elfoglalva, így mi, harcosok beszélgethetünk.

Wedge bólintott a kövér twi'lek felé, aki nyomban megfordult, és elindult a lifthez, hogy minél előbb találkozhasson Boosterrel. Wedge egyrészt alig várta már, hogy elbeszélgethessen Tal'dirával, és megtudja, vajon mit keres egy harcos egy kereskedelmi hajón, másrészt kíváncsian végighallgatta volna a Booster és Koh'shak közt folyó tárgyalást. Ők nem harcosok, de amit művelni fognak, az felér egy közelharccal.

Wedge a kantinok felé intett.

- Felajánlhatom állomásunk vendégszeretetét?

- Megtisztelsz - bólintott a harcos.

- Ezt majd azután mondd, ha kiszolgáltak bennünket! A lehetőségeink igen korlátozottak itt. - Wedge belépett a félhomályos kantinba, és a kis asztalok között kanyarogva a hátsó nyitott szeparék egyikéhez vezette vendégét. A felette lebegő hologram számtalan nyelven hirdette, hogy a szeparé „foglalt". Wedge a projektor fölé tartotta a tenyerét, mire a hirdetmény üdvözlőszavakra változott. Most már beléphettek a bokszba. - Hogy itt asztalt foglalhattam, az pillanatnyilag parancsnoki beosztásom egyetlen előnye.

- A harcosok a legkisebb kedvezménynek is tudnak örülni, mert nekik a halál az örök társuk. – Tal’dira leült Wedge-dzsel szemben, és összefont ujjú kezét az asztalra helyezte. Lekkuja a könyöke mellett lógott. - Nagy győzelmedért ennél többet érdemelnél.

Wedge felvonta a szemöldökét.

- Nagy győzelmem?

A twi'lek kuncogni kezdett, ami Wedge számára egyszerűen vérfagyasztó volt.

- Elvettél Jégszívtől egy egész konvoj bactát.

- Valójában nem is védték kellőképpen.

- Az nem számít. Olyat tettél, amit senki nem mert megtenni... csapást mértél a bactakartellre. Amit tettél, az emlékezetes és tiszteletre méltó.

- Köszönöm. - Wedge az asztaluk felé közeledő felszolgálódroidra pillantott. - Egy koréliai whiskyt kérek, Whyrren s Reserve-et. Tal'dira?

- Ez a Whyr'rensreserve nekem is megfelel.

A droid pityegett egy sort annak jeléül, hogy megértette a rendelést, majd elgurult onnan. Wedge a twi'lekre mosolygott.

- Ugye nem azért jöttél, hogy Jégszív konvojának kifosztásáról beszélgess velem?

- Ah, de igen. - Tal'dira előrehajolt, és állát a kezére támasztotta. - A galaxis változóban van. Annyira még nem vagyok öreg, hogy emlékezzem a Régi Köztársaság korára, de hallottam egyet s mást a Klónok Háborújáról. A Birodalom a létrejötte óta azon igyekezett, hogy megőrizze a békét, mégis voltak konfliktusok, amikkel nem tudott megbirkózni. Olyan konfliktusok, melyek során a harcosból legenda válik. És azután ott voltak a Lázadók...

A twi'lek elhallgatott, mert megjelent a droid az itallal. Wedge levette a tálcáról a poharat, és Tal'dira elé helyezte. Azután fogta a saját poharát, és megemelte.

- A harcosokra és a legendákra!

Tal'dira bólintott, és hozzátette:

- És azokra, akik elég bátrak ahhoz, hogy legendává váljanak.

Wedge koccintott a twi'lekkel, majd mindketten ittak. Hagyta, hogy az ital bizsergesse a nyelvét, s lassan melengesse a torkát. Eközben elgondolkodott azon, amit Tal'dira mondott, és kíváncsi lett, hová akar kilyukadni. Nem mert rámosolyogni, és a szemét is résre szűkítette.

- A Lázadók között bizony a jó katona tudott magának reputációt szerezni. Közülük sokan váltak legendává a haláluk után, de az egy olyan korszak volt, amelyben a bátor harcos dicsőséget szerezhetett, a gyenge pedig könnyen elbukhatott. - Wedge igyekezett közömbös hangon beszélni, de amit mondott, az őt magát is meglepte. Olyan volt, mintha a Lázadásról múlt időben beszélne, mintha már vége volna, és a Birodalomnak már egyetlen porcikája sem létezne. Rájött, hogy ez részben így is van, mert a Coruscant elfoglalása után a Lázadók megszűntek mozgalom lenni, helyette éjjel-nappal ülésező kormánnyá alakultak. Érdekes, hogy sosem gondoltam erre az átalakulásra.

Tal'dira fekete karmaival halkan kopogott a duraplaszt asztallapon.

- Bárcsak annak idején én is csatlakoztam volna a Lázadókhoz!

Wedge megvonta a vállát.

- Neked mint twi'lek harcosnak kötelezettségeid vannak. Nekem nem volt semmilyen elkötelezettségem, ezért csatlakozhattam a Lázadókhoz.

- Ez igaz, de hogy teljesítsem a népem iránti kötelességeimet, szembe kellett helyezkednem a Birodalommal.

Wedge egy percig elgondolkodott. A Birodalom politikai struktúrája olyan volt, melyben a nem humán populáció létezését éppen csak megtűrték. Az idegen fajok legtöbbje annak köszönhette az életben maradását, hogy a Császár nem is tudott a létezésükről. A twi'lekek tárgyalási kezdeményezései és egyezkedési kísérletei sokkal inkább vezettek közvetlen konfrontációhoz, mint megegyezéshez, ezért a twi'lekek referenciái jók voltak a Lázadók szemében. A twi'lekek két, egymással szemben tomboló hőviharnak tekintették a Lázadókat és a Birodalmat, és arra számítottak, hogy ha a két ellenfél megsemmisíti egymást, ők kerülnek ki győztesként. Az egyik fél másik felett aratott győzelmével nem is számoltak - különösen nem a Lázadókéval. Tal 'dira jól beszél, de utólag könnyű bölcsnek lenni.

- Jobban szerettem volna, ha az én oldalamon harcolsz. Nawar'aven az osztagom egyik legkiválóbb harcosa, te viszont azt tetted, amit elvártak tőled. - Wedge elmosolyodott. - Amíg a Rylothon össze nem verbuváltad a csapatodat, úgy ismertelek benneteket, mint a hiperűrben való harcra alkalmatlan harcosokat. Az jutott eszembe, hogy a Birodalom szándékosan fogta vissza a technikai fejlődéseteket, hogy ne kelljen veletek is vesződnie.

- Kedves tőled, hogy ezt mondod.

- Ha másképp gondolnám, félreismernélek titeket. Noha az emberek a twi'lekeket kereskedőnépnek tartják, én tudom, hogy valójában büszke harcos tradícióval rendelkeznek.

- De a harcosainkat sosem tette próbára a galaxis. - Tal'dira kezével az állomáson túli világ felé intett. - Ahogyan mondtad, a twi'lekek legtöbbje kereskedő, mint Koh'shak, vagy bűnöző, mint Bib Fortuna. Te ott voltál a Rylothon. Tudod, hogy ez nem igaz, mégis ez a vélemény rólunk galaxisszerte. Ha arra gondolok, hogy az értelmes lények kalmárnak és tolvajnak tartanak minket, felforr a vérem.

Wedge a whiskyjére pillantott.

- A vadászgépek, amiket készítettetek, igen hatásosak. - A twi'lekek összeházasították a TIE gömb alakú pilótafülkéjét az X-szárnyúak szárnyával, s mindezt forgathatóvá tették, ahogyan a B-szárnyúak szárnyfelülete is függetlenül elfordítható a fülke körül. Ettől a gép könnyebben irányíthatóvá és stabilabbá vált. - A manőverezőképességük szerintem figyelemre méltó.

Tal'dira kihúzta magát, és őszinte büszkeséggel elmosolyodott.

- A hajókat Chir'dakinak neveztük el. Ez a ti nyelveteken Halálmagot jelent. Annak a gombának a spórájára utal, amelyik rátelepedve akár az emberre, annak halálát okozza. Annál is kellemetlenebb azonban, ha valaki a Chir'dakival találja szembe magát egy csatában.

Wedge belekortyolt a whiskyjébe.

- Hiperugrásra alkalmasak?

- Igen. A kettős ionhajtómű adja a torlóerő zömét. A szárnyakon lévő hajtóművek kisebbek, mint az eredeti X-szárnyúakon, de a hiperűrben motivátorként és pajzsgenerátorként kiválóan megfelelnek. És quadlézereik vannak... a protontorpedókat nem alkalmazzuk, mert annak nehéz a beszerzése.

- Bölcs döntés... nekünk is a protontorpedó és a robbanófejes rakéta beszerzése jelent gondot. Boosternek minden tekintélyét be kell vetnie, hogy szerezni tudjon néhányat. - Wedge kurtán bólintott Tal'dira felé. - Irigylem a gépeiteket.

- Én pedig az ügyességeteket, amivel sorra megnyeritek a csatákat. - Tal'dira harcoshoz méltatlan módon játszadozott a whiskyspoharával. - És most ismét igen veszélyes ellenséget szereztetek magatoknak.

Wedge egy pillanatra elgondolkodott, és megvakarta az állát.

- Úgy vélem, Tal'dira, ostobaság volna, ha nem próbálnátok ki a gépeiteket.

Fény villant a twi'lek szemében.

- Valóban az volna.

- Esetleg néhányan csatlakozhatnátok hozzánk. - Wedge szélesre tárta a karját. - A feladat veszélyes, és ha veszítünk, mindenütt kitaszítottakká válunk.

Tal'dira lekkuja veszettül rángatózni kezdett.

- A twi'lekek azelőtt is kitaszítottak voltak.

- Össze tudsz állítani egy osztagot?

A harcos bólintott.

- Attól tartván, hogy Koh'shak hajóját kalózok támadják meg, hoztunk magunkkal egy tucat Halálmagot meg pilótát. Boldogan csatlakoznánk a Jégszív elleni háborúhoz.

Pontosan ezt akartad, amióta tudod, hogy ellene megyünk, de sosem kértél volna rá. Megvártad, amíg én hívlak. Wedge hátradőlt.

- Tudom, hogy tisztában vagy az ügy veszélyességével, de néhány komoly problémánk valóban van. Ha csatlakozol hozzánk, Jégszív beszünteti a bactaszállítást a Rylothra.

- A ryll ugyan nem bacta, de nekünk az is megteszi – vont vállat Tal'dira. - A twi'lek büszke nép, és azt tartja, hogy a bacta a gyengék gyógyszere. Ha megfosztanak tőle minket, néhány emberünk meg fog halni, de ha nem szállunk szembe Jégszívvel, és nem találjuk meg a helyünket a galaxisban, akkor mi értelme van az életünknek?

- És azt is tudod, hogy Jégszív nem fog megbocsátani, ha veszítünk?

A twi'lek könnyedén elmosolyodott.

- A könyörtelen ellenfél az egyetlen, amellyel érdemes szembeszállni. Ha tudjuk, hogy mindent elveszíthetünk, keményebben küzdünk. Az ilyen csatákat érdemes megnyerni.

Wedge felemelte a poharát, és koccintott Tal'dirával. - Isten hozott a bactaháborúban, Tal'dira. A Halálmagjaid végezzenek Jégszívvel!